Az ünnepi pörgés végével eljöttek január végtelenül hosszú napjai... Legalábbis számomra a január és a február az év két leghosszabb hónapja, pedig már nincs is annyira nagyon hamar sötét este :).
Máskor is nehéz átvészelni ezeket a napokat, és legtöbbször ilyenkor merülök el legjobban a kézimunkában is, de most, hogy mindenórás várandós vagyok, valahogy beszorultam a várakozásba és az átmenetiségbe.
Ha már -egy kedves barát szavaival élve- Micimackóvá változtam, leültem tervezgetni, és Micimackó módszerével törni a fejem, hogy Árnikánál nehogy megálljon az élet. Ebben az évben még nem sok maradandót alkottam, kötöttem egy babasapkát:
És nézegettem az udvaron föl-alá cikázó mókust, meg a madarakat, hátha súgnak :).
Persze vannak izgalmas, nagyszabású terveim erre az évre is, annyit elárulhatok, hogy egy egészen új vonal indul el az Árnika Impressions életében, amit remélhetőleg nagyon szeretni fogtok. A megvalósításnak neki is estem már, remélem, hogy lesz lehetőségem befejezni. Az biztos, hogy a lendület most alábbhagy kicsit, de remélem, hogy elnézitek nekem/nekünk.
Boldog, szerencsés évet kívánok Nektek!
